nagyszentmiklósi kincs: 23 aranyedényből álló lelet. - 1799: Bánátban találták, Bécsbe, a cs. és kir. Régiségtárba került, 2000: a bécsi Kunsthistorisches Museumban mint „óbolgár kincs” van kiállítva. - Az együttes aranysúlya megközelíti a 10 kg-ot, ami elenyészően csekély ahhoz a 8-10 tonna aranyhoz képest, ami évi adóként, ajándékként v. más úton az avarokhoz került. A kincset gazdagsága miatt először Attila kincsének tartották. A róla szóló irod. elsősorban a kincsen lévő rovásírásos, gör. nyelvű és gör. betűs török (esetleg m.) nyelvű szövegeinek megfejtés-kísérleteiből áll. A gör. nyelvű föliratnak bizonyosan ker. vonatkozásai vannak (pl. id. Fehér Géza megfejtése szerint „Víz által nyugosztald meg Szt János Stefánt, Pál fiát”, a többi megfejtés is ilyenféle tartalmat sejtet a szövegben). Ilyenféle csészékből a mai napig is szentelt vizet isznak az ort. tp-okban a hívők. A vizsgálat azonban kiderítette, hogy a gör. keresztes, föliratos arany lapot később forrasztották be a csésze közepébe, az eredetileg ott lévő pogány ábrázolás helyébe. A pogány munkát tehát alkalmassá tették egyh. célokra. Több kutató arra gondolt, hogy a kincs valamelyik bánáti ort. tp. kincse lehetett, annál inkább, mert a megtalálás körül keringő hírekben szó volt egy aranykeresztről, amelyik az egyik közeli egyh-ba került volna. Erről azóta semmi hír. Ezenkívül van még egy zománcos csésze is, közepén pálcikás mintájú kereszttel. Apró keresztek vannak a 3. és 4. számú korsó szalagfonatjainak kereszteződésében ülő kis korongokban is, valamint a szalagfonatos tükrök belső díszében. - A ~ tehát tele van ker. kapcsolatokkal, főként a kir. készletben. Kiderült ugyanis, hogy a ~ két asztali készletből áll: a fejedelemasszony készletén az őskultuszra utaló állatküzdelmi ábrázolások, míg a fejed. készletén rovásírások és keresztjelek vannak. A rovás-szövegek szóválasztói is keresztek. A kincs egyes darabjait Hampel József alapvető közleményének számozása alapján idézik. - Ma az a fölfogásunk a kincsről, hogy mindkét készletben hosszú időn keresztül gyűjtött darabok vannak, a legkésőbbiek a m. kir-ok ötvösműhelyeiben készültek, a fejed-assz. készletében avar és bolgár hagyományok figyelhetők meg. Az ábrázolások kapcsolatai térben a Távol-K-ig, időben a mezopotámiai műveltségig nyúlnak. A keresztek és a föliratok világosan mutatják, hogy a fejed. készlet gazdája ker. kir. v. →kagán(?) volt. A kincs elrejtésének kora nagyjából Szt István uralkodásának ideje (1000-38). - 2002: a Kereszténység 1000 éve c. kiállításon Bpen is látható volt. L.Gy.

Archeológiai Értes. 1884. (Hampel József: A ~) - Maurodinov, Nicola: Le Trésor protobulgare de Nagyszentmiklós. Bp., 1943. - László Gyula: A ~. Uo., 1977.